Pénzt vagy életet, avagy a fény születése

A karácsony időszaka közeleg. Ilyenkor nagy stresszt okozhat az ajándék vásárlás és az arra szánt anyagi keret megteremtése. Bár az ünnep a szeretetről szól, vagyis arról kellene szólnia, mégis sok helyen a legkevésbé ez van jelen ilyenkor.

Ez a problémakör megjelenik a tarot-kártya Ördög lapján is. Erről a lapról sokan azt gondolják, hogy csak negatív jelentést tükröz, pedig többek között, egy fontos és pozitív üzenetet is tartalmaz. Ez jelenik meg a fáklya képében, szimbólumként szinte az összes ábrázoláson.

A megoldás pedig szintén a tarot-kártyában van elrejtve. Maga a név jelentése is árulkodó.

Lucifer = Fényhozó

Ha pedig ilyen szép a név jelentése, miért is kötünk annyi rossz élményt hozzá tulajdonképpen?

Pedig segítőként jelenik meg a kártyán, hiszen ő hozza fényt, hogy észrevedd végre, meg vagy láncolva. Hiszen az anyagi világ, a megfelelési kényszer, a racionalitás hatalma oly sok embert tart fogva, leláncolva. Természetesen ezeket a láncokat nem mindig vesszük észre, mert vagy már megszoktuk vagy időnk sincs ezen elmélkedni. Talán még azt is hisszük, hogy ez így normális.

De hol van akkor a szabadság?

Az egészet azért csináljuk, hogy úgy érezzük, mi irányítjuk életünket. Ha mindent aprólékosan bebiztosítunk, akkor úgy vélhetjük, hogy boldogok leszünk.

Akkor miért van annyi boldogtalan ember mostanában?
Talán mégsem ez a boldogság "sárga köves" útja?
Akkor melyik lehet az igazi út?

Hiszed vagy nem, a hit erősítése és a szellemi vezetés elfogadása.

Ez egyben a rend és a nyugalom megtalálása is számunkra. (Ne gondolj itt semmiféle burkolt célzásra, az itt említett hitnek nincs köze semmiféle egyházhoz.) Mindezt a Főpap alakjában találod meg. Ő felfelé figyel, már látja azt amit a hétköznapi ember még csak sejt. Talán azt, hogy van valaki vagy valakik akik vigyázzák lépteinket és fogják a kezünket akkor is, ha nem vesszük észre. Olyankor is, ha éppen elkeseredett vagy, ha mindent sötéten látsz.

Erről Pósa Ferenc egyik könyvének hátulján lévő versike jut eszembe:

„Az úr létrehozá a világot és tökéletes vala,
A teremtményei elfelejték vala.
A fáknak gyökere vala.
Az embereknek érző szívük vala,
A dolgoknak értelmük vala.”

Tudom mindez olyan szépen hangzik és olyan könnyű mondani. De vajon hogyan lehet ezt a gyakorlatba átültetni?

A válasz szintén a képen van rajta, mármint az ördög kártyájának a képén:

El el kell oldani a láncokat és egymás felé kell fordulni.

A lap számértéke nagyon fontos, 15 ha ezt egyenként összeadod: 1+5=6. Tehát a 6-os lapot, a Szerelmesek lapjával azonosat kapsz meg. Ez nem véletlen, hiszen ott is egy döntéshelyzetről volt szó. A megoldás tehát ez:

döntsd el merre mész tovább.

Hagyod, hogy a racionalitás vezessen, belesüllyedsz még jobban az anyagi világba és annak félelmeibe vagy másik ember, emberek felé fordulsz?

Vagyis változtatsz az értékrendeden és mást fogsz előtérbe helyezni...

Nem könnyű ez, valóban nem. Viszont nem is lehetetlen, hiszen sokan vagyunk akik ezt megcsinálták már. Az igazi nehézség ebben az, hogy kell hozzá elegendő bátorság, erő és kitartás. A legfőképpen pedig a hit. Ezt pedig a mai világban szerencsére lehet edzeni, mert bőven vannak válságos pillanatok az életünkben. Ahogy az egyik kedvenc mondásom tartja „zuhanás közben nincs ateista”. Persze ezt én is olvastam valahol.

Tehát el kell kezdeni belül átértékelni az emberi kapcsolatainkat. Ki kell nyitni a szívünket nem csak a jónak és szépnek, de a fájdalomnak is.

Kitartani...
Kitartani...
Kitartani...

Aztán lassan jobban kezded magad érezni. Már lehull rólad a megfelelési kényszer lánca és rájössz, hogy nem vagy egyedül az univerzumban, mert másokkal közös céljaid, vágyaid vannak. Rájössz, hogy együtt könnyebben elérheted azokat. Végül pedig leolvadnak a láncaid anélkül, hogy ezért egy pillanatot is küzdenél.

Hát ennyi.

Ez az út, ahogy Lao Ce írta a Tao Te Kingben...

„a nehéz a könnyű alapja
a nyugalom a mozgás apja
ezért a bölcs naphosszat munkálkodva
szekere terhét el nem hagyja
ragyogót nem remél
teljes békében él
aki tízezer szekér gazdája
néz a világba nem lát önmagába
aki könnyelmű elveszti alapját
aki nyugtalan elveszti apját
ezért a bölcs sürgés nélkül működik szó nélkül tanít
nézi az áramlást és hagyja nem erőlködik
alkot de művét nem birtokolja
cselekszik de nem ragaszkodik
beteljesült művét nem félti
s mert magának nem őrzi el se veszíti”

Share on Facebook Share on Twitter