Az igazság tényleg fáj?

Gyakran előfordul, hogy amikor az igazságról beszélünk, akkor valójában az igazságtalanság a témánk.

Amikor valakitől egészen mást kapsz, mint amit vártál, sőt amit szerinted megérdemeltél.
Amikor egy helyzet nem úgy alakul, ahogy szeretnéd és csalódnod kell. Hiszen nem kaptad meg azt, amire vágytál.

Ilyenkor csalódott vagy, azt gondolod hogy az egész világ ellened van. Talán még önmagadat is megkérdőjelezed, azt gondolva hogy esetleg veled lehet a baj.

Mi lenne, ha megnéznénk mindezt a másik oldalról?

Mi lenne, ha nem az elvárások irányítanának, hanem a kíváncsiság? A kíváncsiság, hogy vajon mit hoz az adott nap a számodra, vajon mit kapsz a párodtól és te mit adsz neki. Úgy, ahogy a gyerekek néznek a világra. Nekik minden egyes nap egy új kaland, felfedezésre váló új világ. Nyitottak, érzékenyek, bizalommal teltek. Vajon ez belőlünk hova tűnt el?
… és vajon ezt tényleg nem lehet visszahozni?

Mi lenne, ha megnéznénk, hogy milyen lenne az életed, ha ez a bizalom, az érdeklődés, a “jót várom” hozzáállás újra meglenne?
Lehetetlen? Túl sok fájdalmat cipelsz?
Mi lenne. ha letehetnéd?
Mi kell, hogy letedd?
Tényleg nem vagy rá képes?

Byron Katié írja a Szűkségem van a szeretetre című könyvében:
“Valóságmustra fényes nappal:
Képzeld el a következő helyzetet. Épp az imént költötted el a reggelidet, lehuppantál a kedvenc foteledbe, és kezedbe vetted ezt a könyvet. Mindeközben a nyakad és a vállad tartják a fejedet. A mellkasodban lévő csontok és izmok tartják fent a légzésedet. A fotel megtartja a testedet. A padló tartja a fotelt. A föld tartja az épületet ahol laksz. A földet különböző csillagok és bolygók tartják keringési pályán.
Kinézel az ablakon, és látod, hogy odakint az utcán egy férfi a kutyáját sétáltatja. Vajon biztos lehetsz benne, hogy ő nem támogat téged?
Lehet, hogy a napjai nagy részét egy aprócska fülkében tölti, és annak a vállalatnak az iratait rendezi, amelyik az áramot szolgáltatja az otthonodban.
Ha végignézel az embereken az utcán, és arra a megannyi kézre gondolsz, amik a színfalak mögött dolgoznak, hogyan lehetsz biztos benne, hogy van egyáltalán valaki, aki nem támogatja a létezésedet?
Nézz körül, és keress valamit, amiről teljes biztonsággal kijelentheted hogy egyáltalán nem játszik szerepet a létezésed fenntartásában? “

Ezek után biztos lehetsz abban, hogy senki nem támogat, hogy az életben rád csak a csalódások várnak?
Valóban egyedül vagy és cipelned kell a múlt fájdalmát?
Hiszen mi is van ebben a múlt puttonyban igazából?
A sok elvárás ami nem teljesült, a meg nem engedett harag és fájdalom, vagy a ki nem mondott szavak.
Mi lenne ha megengednéd magadnak, hogy ezt itt és most letedd?
Nem cipeled tovább, hiszen nem segíti az előrehaladásod, és talán a múltban segített, hiszen alázatra tanított, most azonban csak a szégyent biztosítja csupán a számodra.

Mi lenne, ha megtehetnéd?
Mi lenne, ha eldöntenéd, hogy megteszed?
Mi lenne, ha így cselekednél?

Képzeld el, hogy milyen lesz az életed, amikor ezt a hátizsákot már nem cipeled tovább. Menj bele teljes részletességgel ebbe a képbe. Hiszen akár ez is lehet a valóságod.

Térjünk vissza a címben feltett kérdésre.
Vajon az igazság tényleg fáj?

Mi vajon az Igazság?

Az igazság amikor igaz dolgok vannak az életedben, amikor te magad is a saját igazságod szerint élsz. Amikor az igazat mondod és cselekszel is. Vajon tényleg olyan rossz lenne ez az élet vagy mégsem?

Ha a mégsem volt a válaszod, akkor hozz egy döntést, hogy az igazság ösvényét megkeresed és elindulsz rajta. 

Nem kell gyorsan menni, hiszen mindenkinek van egy tempója amellyel haladni tud. Elég az is, ha elsőként önmagadhoz vagy őszinte és bevallod magadnak az igazságot. Mi az, amit nem akarsz már tovább csinálni és mi az az álom, amiből célt szeretnél kitűzni. Egyszerre egyetlen lépést elég megtenni.

Mi lenne, ha kipróbálnád?
Mi lenne, ha együtt kipróbálnák?
Milyen lenne a világ, ha sokan járnánk ezen az úton?

Share on Facebook Share on Twitter