A fehér csoda

 

Esteledik.

Az ajtón kilépve hóesés fogad. A szürkületben a hópelyhek táncolva kavarognak körülöttem. Gyönyörködve figyelem őket, miközben karomat felemelem. Néhány pehely könnyedén rátelepszik. Pár másodpercre megpihennek, miközben csodálattal nézem őket, hiszen mind különböznek egymástól. Akárcsak az emberek.
A padokon puha takaróként terpeszkedik a hótömeg.
A fák ágai pedig lustán meghajolnak a fehér súly alatt.
Az autók morajlása is lágynak, távolinak tűnik. A lábnyomaim meglátszanak a fehér kristályszőnyegen, bokáig elsüllyedek benne. 

Lassan haladok, most az idő is lelassul. Közben a távoli játszótérről néhány gyermek kacagása hallatszik.
Újból felbukkannak gyerekkorom emlékei. S miközben hazafelé sétálok, mindent betakar fehér csend.

Share on Facebook Share on Twitter